Az
éjszakai égbolt objektumainak azonosítása kezdetben ijesztő kísérletnek tűnhet.
Először meg kell tanulnunk bizonyos mértékeket, és néhány fényes csillag helyét,
valamint pár fontos csillagképet. Ha ezeket azonosítottuk, belőlük kiindulva
képzeletbeli vonalakat rajzolhatunk a többi csillaghoz és csillagképhez, amelyek
segítségével az égbolt távolabbi részeit is felkereshetjük.
Egy
csillagtérkép alapján nehéz megítélni, hogy a valóságban milyen nagy alakzatot
fogunk látni az égen. Szerencsére a karhossznyira kinyújtott kéz is elegendően
megbízható skálának, azaz mértéknek bizonyul. A mutatóujjunkkal pedig könnyen
lefedhetjük a fél fok átmérőjű Holdat vagy a Napot. A kinyújtott kézfejünk
mintegy 10 fok átmérőjű, ami a Göncöl ,,szekerének˝ szélességével azonos. A
Pegazus csillagkép 16 fok átmérőjű nagy négyzetének lefedéséhez a kinyújtott kéz
ujjait szét kell tárni. |