Fogalmak
Abszolút fényesség: Egy csillag
abszolút fényessége megegyezik egy vele fizikai és kémiai állapotában
tökéletesen megegyező csillagnak a látszó fényességével 10parsec, azaz
32,6 fényév távolságból mérve.
Aszterizmus : Olyan csillagalakzat,
amelyet egy vagy több csillagkép csillagaiból alakítottak ki. Pl. a Nagy Göncöl
hét csillaga, amely az Ursa Maior része vagy a Nagy Pegazus négyszög, amelynek
egyik sarkát az Andromeda-csillagkép egyik csillaga adja.
Aszteroida vagy kisbolygó : Kisméretű
sziklás, a Nap körül keringő égitest.
Állatöv
: Az ekliptika két oldalán húzódó sáv, amelyben a Nap és a
bolygók mozognak. Bár 12, az ősi időkben keletkezett csillagképe van az
állatövnek, a legújabb időkben bevezetett csillagléphatár-változások miatt mind
a Nap, mind a bolygók, egy 13. csillagképben, az Ophiuchuson is
áthaladnak.
Bolygó : Valamely csillag körül
keringő, viszonylag nagyméretű, több ezer kilométer átmérőjű, önálló fénnyel nem
bíró égitest.
CCD ( Charge Coupled Device)
: Fényérzékeny, ún. töltéskapcsolt szilikonchip, amelyet az
égitestek fényképzésekor a film helyén
alkalmaznak.
Cefeida-vagy cepheida változó : A
változó fényű csillagok azon típusa, amelyek néhány napos vagy hetes
periódussal szabályosan változtatják a méretüket (pulzálás) , és ezért átlagos
fényességük hasonló periódusú változást mutat. Fő kéőviselőjük a delta Cephei
csillag.
Cirkumpoláris csillagok : Azok a
csillagok, amelyek a Föld valamely meghatározott helyéről nézve egész éjjel a
látóhatár felett tartózkodnak. Nem kelnek fel és nem nyugszanak
le.
Csillag : Izzó gázgömb, amelynek fény- ,
hő- és más elektromágneses energiáját a belsejében zajló magreakciók
szolgáltatják.
Csillagászati egység : A
csillagászatban használatos távolságegység. Egy csillagászati egység egyenlő a
földpálya átlagos sugarával, 149,598 millió km-rel.
Csillagkép
: Eredetileg az égbolt valamely területe, amelyen a csillagok,
az ember által kigondolt valamely alakzathoz köthetők. Napjainkban azonban a
Nemzetközi Csillagászati Unió által meghatározott, és egymástól elhatárolt égi
terület.
Deklináció : Valamely égitest és az
égi egyenlítő közötti szögtávolság, amely a földrajzi szélesség éggömbi
megfelelője. Az égi egyenlítőtől kiindulva, és rá merőlegesen mérjük az égi
pólusokig, vagyis 0 °C -tól 90°- ig. A déli deklinációt mínusz jellel szoktuk az
északitól megkülönböztetni.
Diffúz köd
: Fényes gázfelhő, amelyet a benne lévő csillagok világítanak
meg.
Ekliptika : A Nap körül keringő Földnek
az éggömbre vetített pályasíkja, amely mentén a Nap mozogni látszik, jóllehet
ebben a mozgásban a Föld keringése tükröződik.
Elongáció
: Valamely bolygó és a Nap, vagy valamely hold és egy
bolygó közötti, a Földről mért szögtávolság.
Elülső konjukció
: Elülső (vagy alsó) konjukcióban a Merkúr vagy a Vénusz a Nap
és a Föld között helyezkedik el.
Éggömb : A
Földet övező végtelen méretű, képzeletbeli gömb, amelynek belső felületén
látszanak elhelyezkedni az égitestek.
Égi egyenlítő
: A Földi egyenlítő égi vetülete, amely az éggömbön a földi
egyenlítő fölött helyezkedik el.
Égi pólusok
: A földtengely és az éggömb két metszéspontja, azaz a földi
pólusok égi megfelelője, amelyek körül az éggömb naponta egyszer körbefordulni
látszik.
Égitest: Az űrben lévő objektum, pl.
a Föld égboltján látszó csillag, bolygó vagy galaxis.
Fázis
: Valamely bolygó vagy hold korongjának a Földről látszó
megvilágított része.
Fedési változó : Olyan
egymás körül keringő csillagpár, amelyben az egyik csillag a Földről nézve
periodikusan elvonulni látszik a másik korongja előtt, és ezáltal megváltoztatja
annak fényességét.
Fehér törpe : Kicsi és
sűrű, a Napéhoz hasonló tömegű, de csak bolygóátmérőjű
csillag.
Fekete lyuk : Olyan térrész, amelyben
a gravitáció olyan nagy, hogy semmi, még a fény sem szabadulhat ki belőle.
Valószínűleg a nagy tömegű csillagok összeomlásakor keletkeznek fekete
lyukak.
Fényév : Csillagászati távolságegység,
amelyet a fénysugár egy év alatt befut : 9.460.500.000.000 km . 1 fényév=
0,3068 parsec = 63.240 csillagászati egység.
Fizikai vagy
valódi kettős: A gravitáció által összekötött, egymás és közös
tömegközéppontjuk körül keringő
csillagpár.
Fogyatkozás: Az a jelenség, amikor
egy égitest részben vagy egészben kitakarja egy másiknak a
fényét.
Galaxis: Igen nagy számú, többnyire
több százmilliárd csillagból álló, a gravitáció által egybefoglalt
csillagrendszer.
Gömbhalmaz: Gömb alakú,
nagyjából 100 fényév átmérőjű, több tízezertől több százezerig terjedő csillagot
magában foglaló csillagcsoport. Az ilyen halmazokban vannak az általunk ismert
legöregebb csillagok.
Hátulsó
konjukció: Hátulsó (vagy felső) konjukcióban a Merkúr vagy a
Vénusz a Földről nézve a Nap túlsó oldalán
tartózkodnak.
Kettős csillag: Két, a Földről
nézve szorosan egymás közelében lévőnek látszó csillag. (lásd. fizikai kettős,
optikai kettős)
Konjukció: Konjukcióban a
Naprendszer két égitestje (rendszerint a Nap és egy bolygó) a Földről nézve egy
vonalba esnek. (lásd. elülső konjukció, hátulsó
konjukció)
Köd: Általában a galaxisok
spirálkarjaiban előforduló por-és gázfelhők jelölésére használják. (lásd.
planetáris ködök, diffúz ködök) Néha a galaxisokat is szokták ködöknek
nevezni.
Látszó fényesség: Az a fényesség,
amilyennek az égitesteket a Földről nézve látjuk. Főként az égitestek
távolságától függ.
Lokális
rendszer: Mintegy 30 közeli galaxist, köztük a sajátunkat
is magában foglaló
galaxishalmaz.
Luminozitás: Valamely csillag
felületén 1 másodperc alatt kiáramló összes elektromágneses
energia.
Magnitudó vagy fényrend: Az
égitestek numerikus skálán kifejezett fényessége, ahol a fényes objektumok kis
vagy negatív, a halványak magas, pozitiv értékűek. Egy magnitudóváltozás
2,5-szörös fényességváltozást jelent.
Mélyég
objektum: A csillaghalmazokra, a ködökre és a galaxisokra
alkalmozott elnevezés.
Meteor: Az égbolton
felvillanó fénycsík, amelyet a Föld légkörébe belépő és a súrlódástól felizzó
részecskék okoznak.
Meteorit: Valamely bolygó
vagy hold felszínére hullott kozmikus törmelék, üstökös-vagy
aszteroidamaradvány.
Mira-változó: Olyan vörös
óriás- vagy szuperóriás csillagok, amelyeknek a mérete néhány hónapos vagy éves
periódusban pulzál, ennek következtében a fényességük akár 11 magnitudóval is
változhat.
Napéjegyenlőség: A Nap évente
kétszer, március 21-én és szeptember 23-án keresztezi az égi egyenlítőt. Ekkor a
Föld egész területén egyenlő az éjszakák és a nappalok
hossza.
Napforduló: Azok az időpontok amikor a
Nap, látszó égi pályáján eléri az égi egyenlítőtől való legnagyobb északi vagy
déli kitérését. Az északi féltekén június 21-én a nyári napfordulón, a délin
pedig december 22-én, ott szintén a nyári napfordulón a leghosszabb a
nappal.
Naprendszer: A Nap gravitációja által
összetartott és körülötte keringő különféle égitestek fizikai rendszere. Ezek: a
kilenc nagy bolygó és a holdjaik, a kisbolygók vagy aszteroidák, az üstökösök,
valamint a bolygóközi por és gáz, illetve
törmelékanyag.
Neutroncsillagok: Kicsi és
nagyon sűrű, neutronokból álló csillagok, amelyek valószínűleg igen nagy tömegű
és szupernóvarobbanáson átesett csillagok
maradványai.
Nóva: Olyan csillag, amely
időszakosan hirtelen fellobban, melynek során a fényessége az eredeti több
ezerszeresére növekszik. Nóvakitörés általában olyan szoros kettős csillagok
esetében fordul elő, amelyekben az egyik összetevő egy fehér törpe. Ilyen
esetben a társcsillagból gáz áramlik a fehér törpébe, ami a robbanást és az
időszakos felfénylést
okozza.
Nyílás: Csillagászati műszerek
fénygyűjtő lencséinek és tükreinek az
átmérője.
Nyílthalmaz: Néhány tucat vagy száz,
főként a Galaxis spirálkarjaiban előforduló viszonylag fiatal csillag,
szabálytalan alakú csoportosulása.
Oppozíció:
Amikor a Naprendszer valamelyik égitestje a Földről nézve
szemben áll, azaz a Nappal átellenes oldalon van és egész éjszaka
megfigyelhető.
Optikai kettős: Két, az
égbolton egymáshoz nagyon közelinek látszó, de a valóságban különböző
távolságokra lévő, ezért egymással fizikai kapcsolatban nem álló
csillag.
Óriáscsillag: A csillag fejlődése
utolsó fázisában hatalmas méretűvé és fényességűvé vált, ennek következtében
alacsony átlagsűrűségű, felfújódott
csillag.
Pálya: Egy nagy tömegű égitest
gravitációs hatása alatt keringő másik égitest által leírt térbeli
görbe.
Parallixis: Valamely objektum
látszólagos pozícióváltozása, ha különböző helyekről nézzük. A pozícióváltozás
mértéke jelentősen függ az objektum, valamint a megfigyelési helyek közötti
távolságtól, vagyis az ún. bázisvonal hosszától. A szomszédos csillagok kis
paralliktikus elmozdulása, amelynek mértékéből kiszámítható a távolságuk, a Föld
keringéséből következik.
Parsec: A
csillagászatban használatos távolságegység. Egy parsec az a távolság, amelyről a
földpálya sugara merőleges rálátás esetén pontosan 1 ívmásodperc alatt látszik.
1 persec= 3,26 fényév= 206,265 csillagászati
egység.
Planetáris köd: Valamely csillag
által a fejlődése utolsó szakaszában ledobott gázhéj, illetve
gázburok.
Radiáns: Az égboltnak az a pontja,
ahonnan a meteorrajok kisugárzani
látszanak.
Reflektor: Olyan távcső,
amelyben a fény összegyűjtését és fokuszálását tükör
végzi.
Refraktor: Olyan távcső, amelyben a
fény összegyűjtését és fokuszálását lencse
végzi.
Rektaszcenzió(α,
RA): A rektaszcenziós körök a földi hosszúsági
körök égi vetületei, s ilyen módon a rektaszcenzió az egyik éggömbi
koordináta.Értékét órákban, percekben és másodpercekben a tavaszponttól
kiindulva, keleti irányba mérjük addig a pontig, ahol valamelyik órakör metszi
az égi egyenlítőt. Egy óra 15 foknak felel
meg.
Spektroszkópiai kettős: Olyan szorosan
egymás közelében lévő csillagpár, amelyet távcsővel nem lehet felbontani. Azt,
hogy kettősről van szó, csak a színkép-elemzéssel lehet
megállapítani.
Szupernóva: Olyan csillag,
amelynek a fényessége robbanás miatt néhány hét vagy hónap alatt, akár több
milliószorosára növekszik. Szupernóvává csak a legnagyobb tömegű csillagok
válhatnak.
Szuperóriás csillag: A Napnál
legalább tízszer nagyobb tömegű csillag, amely fejlődése utolsó fázisában válik
nagyobb méretűvé és fényesebbé. Átmérőjük több százszor, fényességük több
tízezerszer nagyobb a Napénál.
Tejút: Sötét
éjszakákon jól látható, az égboltot átívelő, derengő, tejfehér sáv, amely a mi
Galaxisunk sok milliárd távoli csillagának egybemosódó fénye. Az elnevezést
Tejútrendszer formában az egész Galaxisra is
alkalmazzuk.
Tengely: Képzeletbeli vonal,
amely körül valamely égitest forog.
Univerzum:
Lásd.
Világegyetem.
Üstökös: A Nap körül, hosszan
elnyúlt pályán keringő, szabálytalan alakú, fagyott gázokból és porból
összejegesedett néhány km átmérőjű
égitest.
Változócsillag: Minden olyan csillag,
amely változtatja a fényét. A fényváltozás általában a csillag méreteinek
változásából, a pulzálásból következik, de vannak olyan szoros kettős csillagok,
melyekben az egyik csillag időnként elfedi előlünk a másikat. (Lásd.
Cefeida-változók,
Mira-változók).
Világegyetem: Az anyagot, azaz
az égitesteket, a teret és az időt is beleértve, minden létező
összessége.
Zenit: Az éggömbnek közvetlenül a
megfigyelő feje felett lévő pontja. |