- tengelyhajlása: 2,6 °
- tengelyforgása kelet- nyugati
irányú, azaz ellentétes a Földnek és a bolygók többségének forgásával.
-
tengelyforgási ideje: 243 földi nap
- 225 földi nap alatt kerüli meg a
Napot
Megfigyelése :
A Vénuszt attól
függően, hogy a Naptól nyugatra vagy keletre helyezkedik el, vagy a
hajnali, vagy az esti égbolton figyelhetjük meg.
Mindig kápráztatóan ragyogó
fényű,
- 4, 7 magnitudós égitest.
Keringése során fázisváltozásokat mutat.
Látcsővel jól megfigyelhetjük a sarló fázisú Vénuszt, amely a bolygó legnagyobb
Föld-közelsége környékén következik be, de a teljes fázissor
megfigyeléséhez már kisebb távcső szükséges. A fél fázisban lévő Vénusz
75-szörös nagyítással akkorának látszik, mint a Hold szabad
szemmel.
Mivel a bolygót teljes egészében felhőtakaró borítja, a felszínét
nem láthatjuk, csak bizonyos homályos V alakú felhőrajzolatok figyelhetőek meg,
valamint az, hogy a pólusok környékén a felhők fényesebbek, mint a többi
részeken.
Szabad szemmel :
Mivel a Vénusz mindig a Nap
közelében jár, ezért általában a horizont közelében figyelhető meg a szürkület
idején. Ragyogó fényessége jól megkülönböztethetővé teszi a háttérben lévő
csillagoktól.
A fázisok
:
A Vénusz minden egyes keringésére egy teljes
fázisváltozási ciklus esik. Amikor a Nap túlsó oldalán, egyben a Földtől
legtávolabb, teljes korongjával fordul felénk, de éppen ilyenkor láthatatlan a
számunkra, mert fényét elnyomja a Nap fénye. Amint közelebb kerül hozzánk, az
esti égen tűnik fel növekvő mérete.
A legnagyobb keleti elongációban, a fél
fázison keresztül éri el a még látható legkeskenyebb sarló alakot.
A Nap és a
Föld közé kerülve, elülső konjukció idején, a meg nem világított oldalával
fordul felénk, vagyis láthatatlan. Később a hajnali égen látható, csökkenő
mérettel a fél és a tele fázisig tartó változással.
Légkör és
időjárás :
A Vénuszt sűrű, átlátszatlan kénsav felhők
borítják, amelyek mintegy 50-70 km magasságban úsznak a felszíne fölött. A
lejjebb lévő felhők, akár csak az atmoszféra, majdnem teljes egészében
szén-dioxid gázból állnak.
A felszíni légkör nyomás mintegy 90-szer nagyobb a
Földinél.
Felszíni hőmérséklete az üvegházhatás miatt eléri a 464 °C- ot.
Míg a felszínén csak gyenge, néhány km/óra sebességű szelek fújnak, a felhők
felett elérik a több száz kilométeres óránkénti sebességet is. Ennek
következtében
a felhők négy földi nap alatt száguldanak körbe a bolygó
körül, vagyis sokkal gyorsabban, mint a bolygó 243 napos tengelyforgási ideje. A
bolygóhoz hasonlóan a felhők is kelet-nyugati irányú rotációt
végeznek.
Az üvegházhatás:
A látható
napfény a bolygó légkörén áthatolva éri el és melegíti fel a felszínt, amely
láthatatlan, infravörös hősugárzást bocsát ki, de az atmoszféra bizonyos gázai,
pl. a szén-dioxid meggátolja, hogy az kijusson a térbe, ami a hőmérséklet
növekedését okozza. Ez az
üvegházhatás.
A Föld esetében,
ahol a szén-dioxid csak kis részét képezi a légkörnek, az üvegházhatás csak 35
°C-kal emeli a hőmérsékletet.
A Vénuszon, ahol a légkör majdnem teljes
egészében szén-dioxidból áll, a hőmérséklet növekedése erős: 500
°C, ami 464
°C átlagos hőmérsékletet eredményez. A Földtől eltérően az egyenlítő és a
pólusok közötti hőmérséklet-különbség a Vénuszon csak néhány
fok.
Földrajz és geológia:
A Vénusz
felszínének legnagyobb részét hatalmas fennsíkok borítják, amelyeket vulkáni
tevékenység során keletkezett hegységek és meteorbecsapódások révén létrejött
kráterek tarkítanak.
Két, a földi kontinensekhez hasonló felföld is
található rajta: az Afrika felével azonos nagyságú, és az egyenlítő vidékén
fekvő Aphrodite Terra, valamint az Ausztráliával azonos nagyságú, és a
távoli északon fekvő Ishtar Terra. Ez utóbbiból emelkedik ki a Vénusz
legmagasabb pontja a Maxwell-hegység, amely 11 km-es magasságával túlszárnyalja
a földi Mount Everest csúcsait.
Vannak nyomai friss lávafolyamoknak is,
amelyek arra utalnak, hogy a Vénusz vulkanikusan napjainkban is aktívnak
tekinthető.
Mivel igen forró a felszíne, teljes vízkészlete
elpárolgott.
Kráterek:
A Vénusz felszínét
meteorbecsapódások révén keletkezett kráterek tarkítják. Többségük meglehetősen
nagy, 300 km-t is meghaladó átmérőjű, mivel a nagy meteorok áthatolnak az
atmoszférán, míg a kisebbek elégnek, illetve feldarabolódnak benne. A Hold
krátereihez hasonlóan számos Vénusz-kráternek is van központi kúpja. Végül igen
sok vulkáni tevékenység révén keletkezett kráter is van a bolygó
felszínén.