Valamely, az éjszakai égbolton látható objektumok fényességét látszó magnitudónak vagy fényrendnek nevezzük, amely az égitest valódi fényességétől és a Földtől való távolságától függ. A csillagászok olyan numerikus skálát használnak az égitestek fényességének leírására, amelyben a fényes csillagok 0, illetve negatív, míg a halványak pozitív számokat kapnak. Jó megfigyelési viszonyok között szabad szemmel még éppen felismerhetjük a 6 magnitudós csillagokat, a nagyobb számokkal jellemzett halványabbak felkereséséhez már látcső vagy távcső szükséges. Az alkalmazott skála logaritmikus, úgy, hogy az 1 magnitudós csillag százszor fényesebb, mint a 6 fényrendű.

Látszólagos fényesség:
A Betelgeuse közel 10.000-szer fényesebb, mint a Nap, mégis halványabbnak látszik a Szíriusznál, amely csak 20-szor fényesebb a Napnál, mert a Betelgeuse 50-szer távolabb van, mint a Szíriusz.