HOLD :

A Hold a Föld egyetlen természetes holdja.
Olyan közel van a Földhöz (átlagos távolsága 384.400 km) , hogy még látcsővel is megragadó részletességgel láthatók felszíni alakzatai. Mivel légköre és folyékony víze nincs, időjárásról nem beszélhetünk a felszínén. A Holdon nincs élet és geológiai aktivitást sem tapasztalunk rajta.
Legfőbb alakzatait a meteorbecsapódások hozták létre.

A Hold megfigyelése :

Mivel a Hold tengelyforgási ideje azonos a keringési idejével, mindig azonos, az ún. innenső oldalával fordul a Föld felé, ezért csak a felét látjuk a Hold felszínének.
A legnagyobb holdi alakzatokat szabad szemmel is észrevehetjük, így a sötét mélyföldeket, az ún. tengereket, szemben a fényes fennsíkokkal. Látcsővel vagy egy kisebb távcsővel számtalan krátert és számos hegyláncot figyelhetünk meg.
A felszíni alakzatok legfeltűnőbbek a világos és sötét félteke határa, az ún. terminátor mentén, ahol leghosszabbra nyúlnak az árnyékok.
Amikor a felszínt magas szögből világítja meg a Nap, vagyis holdtölte idején, az alakzatok elmosódnak, és még a nagyok is eltűnnek a szemünk elől. Vannak ugyanakkor olyan alakzatok is, amelyeknek észleléséhez nagy kontraszt szükséges, ezért éppen holdtölte idején a leglátványosabbak. Ilyenek a sötét tengerek és bizonyos kráterekből kiinduló fényes sugarak.

Holdi alakzatok elnevezése :

Kráterek :

1. Aristillus                   
2. Autolycus                   
3. Archimedes
4. Plato
5. Eratosthenes
6. Grimaldi
7. Copernicus
8. Aristarchus
9. Marius
10. Ptolemaeus
11. Albategnius
12. Alphonsus
13. Alpetragius
14. Arzachel
15. Gassendi
16. Walter
17. Tycho
18. Longomontanus
19. Clavius
20. Maginus
21. Stöffer
22. Piccolomini
23. Catharina
24. Cyrillus
25. Fracastorius
26. Theophilus
27. Langrenus
28. Proclus
29. Posidonius
30. Atlas
31. Hercules
32. Endymion
33. Aristoteles
34. Eudoxus
35. Cassini

Medencék :

1. Sinus Iridum
2. Sinus Medii
3. Sinus Asperitatis
4. Lacus Somniorum
5. Lacus Mortis

Hegységek :

1. Montes Alpes
2. Montes Caucases
3. Montes Jura
4. Montes Carpatus
5. Montes Apenninus
6. Rupes Altai

A Hold fázisai :

A Hold azért mutat fázisokat, mert a keringése során különböző nagyságú területeit látjuk megvilágítva.
Újhold idején  a sötét oldalával fordul felénk. Amint továbbhalad, megvilágított területe fokozatosan  növekszik (,,dagad˝ ) , a keskeny holdsarlótól a teliholdig. Ezt követően a fázisok fordított sorrendben következnek : a fényes terület kisebb lesz (csökken) egészen az újholdig.
Amikor a Hold már, vagy még csak keskeny sarló alakot ölt, a sötét részeit gyengén megvilágítják a Földről visszavert fénysugarak. Ezt a jelenséget hamuszürke- vagy földfénynek nevezzük.

Holdfogyatkozás :

Amikor a telihold korongja belép a Föld árnyékába, holdfogyatkozás jön létre.
A korongnak az árnyékkal való első kontaktusától a teljes kilépésig több mint négy óra telhet el, amelyből a teljes fogyatkozás fázisa valamivel több mint egy óra. Egy évben három holdfogyatkozás lehet, bár vannak olyan évek is, amelyekben egy sincs.
A holdfogyatkozások a Föld minden olyan pontjáról láthatók, amelynek láthatára felett van a Hold.

Hold fázisai :

Mivel a Hold mindig ugyanazt az oldalát mutatja a Föld felé, a Hold a Földrõl nézve hol sötétnek (újhold), hol világosnak (telihold) látszik. Ezt nevezzük a Hold fényváltozásainak, vagy fázisainak.

Újholdkor a Hold a Földrõl a Nap irányában látszik, tehát sötét felét figyelhetjük meg. Ahogy pályájának elsõ negyedét rója növekedni kezd, félhold lesz, majd az addig megvilágítatlan rész is szinte teljesen láthatóvá válik.
Teliholdkor a felénk nézõ féltekéje teljesen megvilágítódik; ilyenkor kereknek látszik. A fázisok ezután fordított sorrendben követik egymást.
A két egymást követõ újhold között eltelt idõt szinódikus hónapnak nevezzük. Ez 29,5 nap.

A sziderikus és a szinódikus hónap hossza közötti idõkülönbség abból adódik, hogy egy hónap alatt a Föld is elmozdul a pályáján.
A Hold túlsó oldalát csak az utóbbi évtizedekben az ûrszondák segítségével ismertük meg.

Történelem és geológia :

A Hold mintegy 4,5 milliárd éve keletkezett, amikor egy, a Marshoz hasonló méretű test, az akkor még nem egészen százmillió éves Földbe csapódott. Az ütközéskor levált törmelék pályára állt, és később ebből lett a Hold.
A fiatal Holdat mintegy 3,9 milliárd évvel ezelőttig bombázták a meteorok, amikor is a becsapódások lassan lecsillapultak. A mélyből felszabadult olvadt láva, egy több mint 2 milliárd évig tartó folyamat során hozta létre a tengereknek (mareknak) nevezett mélyföldeket, amelyek a túlsó oldalon ritkábbak, mivel az ottani sokkal vastagabb kéreg alól jóval kevesebb láva tört  a  felszínre.
Belső szerkezete : ( belülről kifelé)
- kis méretű belső mag
- részben olvadt külső mag
- sziklaköpeny
- gránitszerű sziklakéreg

Felszíni alakzatok :

A holdtengereknek nevezett mélyföldeken csak néhány nagy krátert láthatunk, míg az öregebb fennsíkokat a kicsiny gödröktől a peremmel övezett hatalmas, 200 km átmérőjűig terjedő kráterek tarkítják.
Néhány apró vulkáni kráter kivételével valamennyit meteorbecsapódás hozta létre.
A nagy kráterek többségében központi hegycsúcsot láthatunk, amelyek a kráter aljzatának a becsapódásakor történt ún. visszaugrásakor keletkeztek.
A lépcsőzetes kráterfalakat a későbbi hirtelen visszacsúszások hozták létre.
A fiatal kráterek világosak, és a becsapódás során szétporladt sziklák sugaras szerkezetű fényes sávjai övezik őket.
A Holdon lévő völgyeknek két típusát ismerjük : az egyenes vonalú vagy görbe alakú hasadásos szakadékokat, és a folyómedrekhez hasonló, de valójában lávafolyamok csatornáinak tekinthető kanyargó völgyeket.

Meteorkráterek :
A nagy meteorkráterek sík aljzatának központjában gyakran több hegyet is láthatunk. Mivel a Holdon nincs erózió, a kráterek épségben fennmaradtak a becsapódás óta.

Kráterek és völgyek :
Az Aristarchus fiatal sugaras kráter.
A szomszédos Herodotus-kráterből egy hosszú völgy indul.

Egymást felülíró kráterek :
A Theophilus-kráternek központi kúpja és teraszos fala van.