Az égbolt 88 egymáshoz kapcsolódó csillagképre van ma felosztva, melyeknek határait a Nemzetközi Csillagászati Unió 1930-ban döntötte el. Ezeken a csillagképeken belül a csillagászok az égitestek azonosítására nevekből, betűkből és számokból álló rendszert használnak.

Ptolemaiosz görög csillagász az Almagest c. könyvében (kb. Kr. u. 150) 48 csillagképet sorolt fel, amelyek többsége a görög mitológia szereplőit, illetve élőlényeit jelenítette meg. A modern égboltot jellemző további, és főként tudományos, illetve technikai eszközöket, valamint egzotikus állatokat ábrázoló csillagképek később születtek, és többségük a görögök látóhatára alá eső, távoli déli égbolton található. A csillagtérképeken vonalakkal kötik össze az egyes csillagképekhez tartozó csillagokat, hogy a csillagkép nevét szimbolizáló rajzot kapjanak. Azonban a csillagképeknek a valódi objektumokhoz való hasonlósága csak hozzávetőleges, és az összekötő vonalak a különböző térképeken nem azonosak. A csillagképeket gyakran neveik hárombetűs rövidítésével jelölik, pl. Sagittarius, rövidítve: Sgr, az Ursa Major pedig UMa.