A Merkúr a Naphoz legközelebbi bolygó, amelyet nehéz megfigyelni, mert
mindig alacsonyan jár az esti vagy a hajnali égbolton.
Kisméretű kőbolygó, melynek átmérője a Föld-átmérő felét sem éri el. Mivel
felszíne kráterekkel borított, a mi Holdunkra emlékeztet. Légköre nincs és
víz sem található rajta. Nappal intenzív napfény perzseli, míg éjszaka mélyen a
fagypont alá süllyed felszínén a hőmérséklet.
Felszínére jellemzők : -a Merkúr a legsötétebb
bolygó, mivel a beeső napfénynek csak a 6 %-át veri vissza - a
kiterjedtebb síkságokon kevés kráter látható - a kráterek sekélyebbek, mint a
Holdon - a meteorbecsapódások során kilövellt anyagsávok fényes sugarak -
a sarkvidékek mély kráterei állandóan árnyékban vannak
Mérete : 4880 km-es átmérőjével a Merkúr a
Föld-átmérő felét sem éri el.
Tengelyhajlás, rotáció és pálya : - pályája
erősen elliptikus - 58 (földi) nap, 14 órás tengelyforgási ideje pontosan
kétharmada keringési idejének - forgástengelye függőleges
Megfigyelés :
Az öt szabad szemmel
is látható bolygó közül a Merkúrt a legnehezebb felismerni, mert mindig szorosan
a Nap közelében jár. Rendszerint csak látcsővel találhatjuk meg. A
megfigyeléshez legkedvezőbb a legnagyobb elongáció körüli időszak, mivel ekkor
van a legtávolabb a Naptól. Ekkor 250-szeres nagyítással nézve olyan nagynak
látjuk, mint a teliholdat szabad szemmel. A Vénuszhoz és a Holdhoz hasonlóan
a Merkúr is fázisokat mutat, amelyeket kis távcsövekkel jól láthatunk. Ha
mérsékeljük távcsövünk nagy nyílását, úgy sötét, elmosódott körvonalú, foltos
felszín képe tárul elénk.
Átvonulások
:
A Merkúr időnként elhalad a napkorong előtt. Ezt a
jelenséget átvonulásnak nevezzük. A legközelebbi
átvonulás 2006. november 8-án lesz.
A Merkúr az esti égen
: Optimális megfigyelési körülmények között a Merkúr 1 magnitudós
csillagra emlékeztet.
Légkör és éghajlat :
A Merkúr légkör és víz nélküli égitest. A kopár, sziklás felszínt
teljes erővel süti a napsugárzás, amely a bolygó napközelsége idején délben 450
° C -ra emeli az egyenlítő mentén a felszíni hőmérsékletet. Ugyanakkor
számos, a pólusoknál lévő kráterben, az állandóan árnyékos területen
valószínűleg fagypont alatt van a hőmérséklet, és a radarmérések szerint ott jég
is található. Az éjszakai felszíni hőmérséklet -180 °C- ig
süllyed.
Geográfia és geológia
:
A Merkúr nagyon hasonlít a Holdunkra, mivel mindkét
égitest sziklás felszíne egykori meteorbecsapódásoktól származó krátermezőkkel
tarkított, és a Merkúr átmérője csak 40 %-kal nagyobb, mint a Holdé. Lényeges
különbség közöttük az, hogy a Merkúron 3 km-es magasságot elérő, néhány
száz km hosszúságban húzódó, leszakadásos kőszirt láncok vannak, amelyeket
minden bizonnyal a bolygó lehűlés közbeni összehúzódásai és repedezései hoztak
létre. A bolygónak valószínűleg nagy, az átmérő háromnegyed részéig terjedő
vasmagja van.
Belső szerkezete : (belülről kifelé) -
vasmag - sziklás szilikátköpeny
- sziklás szilikátréteg
Kráterek
:
Miként a Holdon, a fiatalabb kráterek a Merkúron is
fényesek, és a meteoritbecsapódások által kidobott anyag sugaras szerkezetű
fényes sávjai veszik körül őket. A Merkúr nagyobb kráterei között vannak
öregebb, simább, síkságoknak nevezett, de apró kráterekkel tarkított régiók, és
másodlagos kráterek, amelyeket a nagyobb kráterből kicsapódott anyag hozott
létre. A másodlagos kráterek közelebb vannak a főkráterekhez, mint a Holdon,
mivel a Merkúrnak nagyobb a gravitációs vonzása. A Merkúr nagy kiterjedésű,
sík mélyföldje, a Caloris-medence, amely a Hold mare- (tenger)
alakzataira emlékeztet, 1300 km átmérőjű. A meteorbecsapódás által keletkezett
medencét később elöntötte a láva. Vulkanikus kráterekről nem tudunk a
Merkúron. Caloris- medence :
| Degas- és Brontë- kráterek
: Két sugaras kráter, kb. 60 km
átmérőjűek.
| |