- tengelyhajlása: 2,6 °
- tengelyforgása kelet- nyugati irányú, azaz ellentétes a Földnek és a bolygók többségének forgásával.
- tengelyforgási ideje: 243 földi nap
- 225 földi nap alatt kerüli meg a Napot

Megfigyelése :

A  Vénuszt attól függően, hogy a Naptól nyugatra vagy keletre  helyezkedik el, vagy a hajnali, vagy az esti égbolton figyelhetjük meg.
Mindig kápráztatóan ragyogó fényű,
- 4, 7 magnitudós égitest.
Keringése során fázisváltozásokat mutat. Látcsővel jól megfigyelhetjük a sarló fázisú Vénuszt, amely a bolygó legnagyobb Föld-közelsége  környékén következik be, de a teljes fázissor megfigyeléséhez már kisebb távcső szükséges. A fél fázisban lévő Vénusz 75-szörös  nagyítással akkorának látszik, mint a Hold szabad szemmel.
Mivel a bolygót teljes egészében felhőtakaró borítja, a felszínét nem láthatjuk, csak bizonyos homályos V alakú felhőrajzolatok figyelhetőek meg, valamint az, hogy a pólusok környékén a felhők fényesebbek, mint a többi részeken.

Szabad szemmel :
Mivel a Vénusz mindig a Nap közelében jár, ezért általában a horizont közelében figyelhető meg a szürkület idején. Ragyogó fényessége jól megkülönböztethetővé teszi a háttérben lévő csillagoktól.

A  fázisok :

A  Vénusz minden egyes keringésére egy teljes fázisváltozási ciklus esik. Amikor a Nap túlsó oldalán, egyben a Földtől legtávolabb, teljes korongjával fordul felénk, de éppen ilyenkor láthatatlan a számunkra, mert fényét elnyomja a Nap fénye. Amint közelebb kerül hozzánk, az esti égen tűnik fel növekvő mérete.
A legnagyobb keleti elongációban, a fél fázison keresztül éri el a még látható legkeskenyebb sarló alakot.
A Nap és a Föld közé kerülve, elülső konjukció idején, a meg nem világított oldalával fordul felénk, vagyis láthatatlan. Később a hajnali égen látható, csökkenő mérettel a fél és a tele fázisig tartó változással.

Légkör és időjárás :

A Vénuszt sűrű, átlátszatlan kénsav felhők borítják, amelyek mintegy 50-70 km magasságban úsznak a felszíne fölött. A lejjebb lévő felhők, akár csak az atmoszféra, majdnem teljes egészében szén-dioxid gázból állnak.
A felszíni légkör nyomás mintegy 90-szer nagyobb a Földinél.
Felszíni hőmérséklete az üvegházhatás miatt eléri a 464 °C- ot. Míg a felszínén csak gyenge, néhány km/óra sebességű szelek fújnak, a felhők felett elérik a több száz kilométeres óránkénti sebességet is. Ennek következtében
a felhők négy földi nap alatt száguldanak körbe a bolygó körül, vagyis sokkal gyorsabban, mint a bolygó 243 napos tengelyforgási ideje. A bolygóhoz hasonlóan a felhők is kelet-nyugati irányú rotációt végeznek.

Az üvegházhatás:

A látható napfény a bolygó légkörén áthatolva éri el és melegíti fel a felszínt, amely láthatatlan, infravörös hősugárzást bocsát ki, de az atmoszféra bizonyos gázai, pl. a szén-dioxid meggátolja, hogy az kijusson a térbe, ami a hőmérséklet növekedését okozza. Ez az üvegházhatás.
A Föld esetében, ahol a szén-dioxid csak kis részét képezi a légkörnek, az üvegházhatás csak 35 °C-kal emeli a hőmérsékletet.
A Vénuszon, ahol a légkör majdnem teljes egészében szén-dioxidból áll, a hőmérséklet növekedése erős: 500
°C, ami 464 °C átlagos hőmérsékletet eredményez. A Földtől eltérően az egyenlítő és a pólusok közötti hőmérséklet-különbség a Vénuszon csak néhány fok.

Földrajz és geológia:

A Vénusz felszínének legnagyobb részét hatalmas fennsíkok borítják, amelyeket vulkáni tevékenység során keletkezett hegységek és meteorbecsapódások révén létrejött kráterek tarkítanak.
Két, a földi kontinensekhez hasonló felföld is található rajta: az Afrika felével azonos nagyságú, és az egyenlítő vidékén fekvő Aphrodite Terra, valamint az Ausztráliával azonos nagyságú, és a távoli északon fekvő Ishtar Terra. Ez utóbbiból emelkedik ki a Vénusz legmagasabb pontja a Maxwell-hegység, amely 11 km-es magasságával túlszárnyalja a földi Mount Everest csúcsait.
Vannak nyomai friss lávafolyamoknak is, amelyek arra utalnak, hogy a Vénusz vulkanikusan napjainkban is aktívnak tekinthető.
Mivel igen forró a felszíne, teljes vízkészlete elpárolgott.

Kráterek:

A Vénusz felszínét meteorbecsapódások révén keletkezett kráterek tarkítják. Többségük meglehetősen nagy, 300 km-t is meghaladó átmérőjű, mivel a nagy meteorok áthatolnak az atmoszférán, míg a kisebbek elégnek, illetve feldarabolódnak benne. A Hold krátereihez hasonlóan számos Vénusz-kráternek is van központi kúpja. Végül igen sok vulkáni tevékenység révén keletkezett kráter is van a bolygó felszínén.