Kisméretű kőbolygó, melynek átmérője a Föld-átmérő felét sem éri el. Mivel felszíne kráterekkel borított, a mi Holdunkra emlékeztet.
Légköre nincs és víz sem található rajta. Nappal intenzív napfény perzseli, míg éjszaka mélyen a fagypont alá süllyed felszínén a hőmérséklet.

Felszínére jellemzők :
-a Merkúr a legsötétebb bolygó, mivel a beeső napfénynek csak a
6 %-át veri vissza
- a kiterjedtebb síkságokon kevés kráter látható
- a kráterek sekélyebbek, mint a Holdon
- a meteorbecsapódások során kilövellt anyagsávok fényes sugarak
- a sarkvidékek mély kráterei állandóan árnyékban vannak

Mérete :
4880 km-es átmérőjével a Merkúr a Föld-átmérő felét sem éri el.

Tengelyhajlás, rotáció és pálya :
- pályája erősen elliptikus
- 58 (földi) nap, 14 órás tengelyforgási ideje pontosan kétharmada keringési idejének
- forgástengelye függőleges



Megfigyelés :

Az  öt szabad szemmel is látható bolygó közül a Merkúrt a legnehezebb felismerni, mert mindig szorosan a Nap közelében jár.
Rendszerint csak látcsővel találhatjuk meg. A megfigyeléshez legkedvezőbb a legnagyobb elongáció körüli időszak, mivel ekkor van a legtávolabb a Naptól. Ekkor 250-szeres nagyítással nézve olyan nagynak látjuk, mint a teliholdat szabad szemmel.
A Vénuszhoz és a Holdhoz hasonlóan a Merkúr is fázisokat mutat, amelyeket kis távcsövekkel jól láthatunk. Ha mérsékeljük távcsövünk nagy nyílását, úgy sötét, elmosódott körvonalú, foltos felszín képe tárul elénk.

Átvonulások :

A Merkúr időnként elhalad a napkorong előtt. Ezt a jelenséget átvonulásnak  nevezzük.
 A legközelebbi átvonulás 2006. november 8-án lesz.



A Merkúr az esti égen :
Optimális megfigyelési körülmények között a Merkúr 1 magnitudós csillagra emlékeztet.

Légkör és éghajlat :

A Merkúr légkör és víz nélküli égitest.
A kopár, sziklás felszínt teljes erővel süti a napsugárzás, amely a bolygó napközelsége idején délben 450 ° C -ra emeli az egyenlítő mentén a felszíni hőmérsékletet.
Ugyanakkor számos, a pólusoknál lévő kráterben, az állandóan árnyékos területen valószínűleg fagypont alatt van a hőmérséklet, és a radarmérések szerint ott jég is található. Az éjszakai felszíni hőmérséklet -180 °C- ig süllyed.

Geográfia és geológia :

A  Merkúr nagyon hasonlít a Holdunkra, mivel mindkét égitest sziklás felszíne egykori meteorbecsapódásoktól származó krátermezőkkel tarkított, és a Merkúr átmérője csak 40 %-kal nagyobb, mint a Holdé. Lényeges különbség közöttük az, hogy a Merkúron 3 km-es magasságot elérő, néhány száz km hosszúságban húzódó, leszakadásos kőszirt láncok vannak, amelyeket minden bizonnyal a bolygó lehűlés közbeni összehúzódásai és repedezései hoztak létre. A bolygónak valószínűleg nagy, az átmérő háromnegyed részéig terjedő vasmagja van.

Belső szerkezete : (belülről kifelé)
- vasmag
- sziklás szilikátköpeny       
- sziklás szilikátréteg



Kráterek :

Miként a Holdon, a fiatalabb kráterek a Merkúron is fényesek, és a meteoritbecsapódások által kidobott anyag sugaras szerkezetű fényes sávjai veszik körül őket.
A Merkúr nagyobb kráterei között vannak öregebb, simább, síkságoknak nevezett, de apró kráterekkel tarkított régiók, és másodlagos kráterek, amelyeket a nagyobb kráterből kicsapódott anyag hozott létre. A másodlagos kráterek közelebb vannak a főkráterekhez, mint a Holdon, mivel a Merkúrnak nagyobb a gravitációs vonzása.
A Merkúr nagy kiterjedésű, sík mélyföldje, a Caloris-medence, amely a Hold mare- (tenger) alakzataira emlékeztet, 1300 km átmérőjű. A meteorbecsapódás által keletkezett medencét később elöntötte a láva. Vulkanikus kráterekről nem tudunk a Merkúron.
Caloris- medence :



Degas- és Brontë- kráterek :
Két sugaras kráter, kb. 60 km átmérőjűek.