| Csillagok
 Csillag : hatalmas méretű izzó 
gázgömb,amely a magjában zajló nukleáris reakciók által nyeri az 
energiáját.
 Csillagok születése 
: A csillagok a térben lévő hatalmas 
kiterjedésű,ködöknek is nevezett csillagközi gázfelhőkből születnek(a 
napjainkban is tartó folyamat során).A ködök a tömegüktől függő nagyságú belső 
nyomás alatt összehúzódnak,és idővel ún. protocsillag vagy 
embrionális csillag keletkezik belőlük.Amikor ennek belsejében a gáz sűrűsége és 
hőmérséklete eléri a nukleáris reakciók beindulásához szükséges mértéket,akkor 
"bekapcsol" és valódi csillagá válik,vagyis saját hőt és fényt sugároz.Az ilyen 
csillagot fősorozatbeli csillagnak nevezzük.
 Az,hogy mennyi ideig marad ebben az 
állapotban,és mi lesz a sorsa,induló tömegétől függ.
 
 Nagy tömegű csillagok:
 A Nap-tömeg kb. tízszeresét kitevő 
fősorozatbeli csillag látványos véget ér.Külső rétegeinek tágulása és lehűlése 
mellett vörös szuperóriássá fűjódik fel,míg összeomló magja egy 
óriási robbanást, a szupernóvát hozza létre.Külső rétegei 
ezután szétrepülnek a térben,míg a magmaradvány sorsa annak tömegétől 
függ.
 A viszonylag kis tömegű 
mag kicsi, szupersűrű neutroncsillaggá válik.A Nap-tömeg 
kétszeresét meghaladó mag saját gravitációjának hatása alatt tovább roskad,és 
fekete lyukká válik.
 
 Kis tömegű csillagok:
 A Naphoz hasonló,kis tömegű csillagok sokkal csendesebb 
véget érnek nagy tömegű társaiknál.Először vörös óriás 
csillaggá fújódnak fel,közben elvesztik legkülső rétegeiket,amelyek a 
planetáris ködökéhez hasonló gázburkot képeznek körülöttük(a 
planetáris ködök távoli bolygó korongjához hasonlítanak).
 A visszamaradt mag több milliárd évig hűlő és 
halványodó forró, fehér törpecsillaggá válik.A fénysugárzás 
megszűnik,és ebből fekete törpecsillag lesz.
 Az egytized Nap-tömegű vörös törpecsillagok 
elméletileg 100 milliárd évig is elélhetnek,míg a legnagyobb tömegűek már 
egymillió év alatt kiéghetnek.Napunk,amely mintegy 5 milliárd éves,élete felét 
már leélte.
 
 Csillagméretek :
 A csillagok 
igen változatos méretűek.
 A vörös óriás csillagok átmérője a 150 millió km-t 
is meghaladja.
 A fősorozatbeli Nap átmérője 1,39 millió km,míg egy fehér 
törpe tipikus átmérője mindössze 10.000 km.
 
 Többes 
rendszerek és változócsillagok
 
 Kettős és többes csillagok 
:
 
 Látcsővel vagy távcsővel nézve számos csillagról kiderül,hogy egy 
vagy több társa van.
 Bizonyos esetekben a társ a főcsillag elő-vagy 
hátterében lévő független csillagnak bizonyul.
 Az ilyen párokat 
optikai kettősöknek nevezzük.
 Az esetek többségében azonban 
a csillagok szorosan összetartozó párokat,kettősöket alkotnak,amelyek a 
gravitáció hatására közös tömegközéppont és egymás körül keringenek.Jóllehet 
általában csak sok év elteltével lehet megállapítani az elmozdulást,a többes 
rendszerek esetében pedig igen bonyolult pályamozgásokról van szó,a kettős 
csillagok észlelése (komponensekre bontása) igen népszerű foglalatosság az 
amatőr csillagászok körében.
 A Földről nézve igen szoros,vagyis egymáshoz 
nagyon közeli kettősök felbontására nagyobb nyílású távcsöveket kell 
alkalmazni.
 Amikor a csillagok nagyon egyenlőtlen fényességűek,a halványabb 
(kísérő) csak nehezen látható,mert elvész a főcsillag fényözönében.
 A 
színképi kettősök összetevői olyan közel vannak egymáshoz,hogy optikai 
távcsövekkel nem választhatók szét,kettős voltukat csak a róluk érkezett fény 
színképének vizsgálata útján állapíthatják meg a 
szakcsillagászok.
 
 Albireo kettős csillag :
 A kis távcsővel 
megfigyelők számára a narancs és kék színű komponensek közötti színkülönbség 
teszi rendkívül látványos kettőssé.
 
 Optikai kettős 
csillagok :
 
 Két, azonos látóvonalba eső,de különböző 
távolságra lévő csillagok.
 
 A kettősöknek ez a típusa a valódi kettősöknél 
ritkán fordul elő. A valóságban a csillagok több mint háromnegyede a gravitáció 
által összetartott, azaz valódi,(fizikai) többes rendszer 
tagja.
 
 Gravitációval egybekapcsolt csillagok :
 
 Azonos tömegek 
:
 Azonos tömegű kettős csillagok a kettejük között félúton lévő 
közös tömegközéppont körül keringenek.
 
 Különböző tömegek:
 Ha a 
kettős rendszer egyik tagja jelentősen nagyobb tömegű a másiknál,a közös 
tömegközéppont a nagyobb tömegűhöz esik közelebb.
 
 Többes rendszer 
:
 Négy azonos tömegű csillag alkot két,közös tömegközéppont körül keringő 
csillagpárt. A többes rendszerek tagjai általában elnyúlt elliptikus pályákon 
keringenek.
 
 Változócsillagok :
 
 A 
változócsillagok az idővel változtatják fényességüket.
 Közel 20%-uk 
ún.fedési változó, vagyis olyan szoros csillagpár,amelyben az 
egyik csillag a Földről nézve időről időre elhalad a másik előtt,ami a rendszer 
összfényességének ugrásszerű csökkenésével jár.
 A leghíresebb fedési változó 
a Perseus csillagképben lévő Algol .
 A változók többsége 
azonban azért változtatja a fényét,mert változik a mérete,azaz pulzál. 
A  legközismertebbek a vörös-és szuperóriások, 
a Mira-típusú változók.Prototípusuk, a Cet csillagképben lévő 
Mira változócsillag után kapták a nevüket. Az ilyen csillagok 3 hónaptól 3 évig 
terjedő ciklussal 25.000-szeresre változtatják a fényüket.
 Számos más vörös 
és szuperóriás csillag is pulzál,de kevésbé szabályosan és kisebb 
intenzitással,mint a Mirák. Viszonylag ritkák,de igen fontosak a 
Cepheida-típusú változók,amelyek a Cepheus csillagképben lévő 
delta  Cephei csillagról kapták a nevüket.
 
 
 
 |