Az éjszakai égbolt objektumainak azonosítása kezdetben ijesztő kísérletnek tűnhet. Először meg kell tanulnunk bizonyos mértékeket, és néhány fényes csillag helyét, valamint pár fontos csillagképet. Ha ezeket azonosítottuk, belőlük kiindulva képzeletbeli vonalakat rajzolhatunk a többi csillaghoz és csillagképhez, amelyek segítségével az égbolt távolabbi részeit is felkereshetjük.

Egy csillagtérkép alapján nehéz megítélni, hogy a valóságban milyen nagy alakzatot fogunk látni az égen. Szerencsére a karhossznyira kinyújtott kéz is elegendően megbízható skálának, azaz mértéknek bizonyul. A mutatóujjunkkal pedig könnyen lefedhetjük a fél fok átmérőjű Holdat vagy a Napot. A kinyújtott kézfejünk mintegy 10 fok átmérőjű, ami a Göncöl ,,szekerének˝ szélességével azonos. A Pegazus csillagkép 16 fok átmérőjű nagy négyzetének lefedéséhez a kinyújtott kéz ujjait szét kell tárni.