Csillagok

Csillag : hatalmas méretű izzó gázgömb,amely a magjában zajló nukleáris reakciók által nyeri az energiáját.

Csillagok születése :

A csillagok a térben lévő hatalmas kiterjedésű,ködöknek is nevezett csillagközi gázfelhőkből születnek(a napjainkban is tartó folyamat során).A ködök a tömegüktől függő nagyságú belső nyomás alatt összehúzódnak,és idővel ún. protocsillag vagy embrionális csillag keletkezik belőlük.
Amikor ennek belsejében a gáz sűrűsége és hőmérséklete eléri a nukleáris reakciók beindulásához szükséges mértéket,akkor "bekapcsol" és valódi csillagá válik,vagyis saját hőt és fényt sugároz.Az ilyen csillagot fősorozatbeli csillagnak nevezzük.
Az,hogy mennyi ideig marad ebben az állapotban,és mi lesz a sorsa,induló tömegétől függ.

Nagy tömegű csillagok:
A Nap-tömeg kb. tízszeresét kitevő fősorozatbeli csillag látványos véget ér.Külső rétegeinek tágulása és lehűlése mellett vörös szuperóriássá fűjódik fel,míg összeomló magja egy óriási robbanást, a szupernóvát hozza létre.Külső rétegei ezután szétrepülnek a térben,míg a magmaradvány sorsa annak tömegétől függ.
A viszonylag kis tömegű mag kicsi, szupersűrű neutroncsillaggá válik.A Nap-tömeg kétszeresét meghaladó mag saját gravitációjának hatása alatt tovább roskad,és fekete lyukká válik.

Kis tömegű csillagok:
A Naphoz hasonló,kis tömegű csillagok sokkal csendesebb véget érnek nagy tömegű társaiknál.Először vörös óriás csillaggá fújódnak fel,közben elvesztik legkülső rétegeiket,amelyek a planetáris ködökéhez hasonló gázburkot képeznek körülöttük(a planetáris ködök távoli bolygó korongjához hasonlítanak).
A visszamaradt mag több milliárd évig hűlő és halványodó forró, fehér törpecsillaggá válik.A fénysugárzás megszűnik,és ebből fekete törpecsillag lesz.
Az egytized Nap-tömegű vörös törpecsillagok elméletileg 100 milliárd évig is elélhetnek,míg a legnagyobb tömegűek már egymillió év alatt kiéghetnek.Napunk,amely mintegy 5 milliárd éves,élete felét már leélte.

Csillagméretek :
A csillagok igen változatos méretűek.
A vörös óriás csillagok átmérője a 150 millió km-t is meghaladja.
A fősorozatbeli Nap átmérője 1,39 millió km,míg egy fehér törpe tipikus átmérője mindössze 10.000 km.

Többes rendszerek és változócsillagok

Kettős és többes csillagok :

Látcsővel vagy távcsővel nézve számos csillagról kiderül,hogy egy vagy több társa van.
Bizonyos esetekben a társ a főcsillag elő-vagy hátterében lévő független csillagnak bizonyul.
Az ilyen párokat optikai kettősöknek nevezzük.
Az esetek többségében azonban a csillagok szorosan összetartozó párokat,kettősöket alkotnak,amelyek a gravitáció hatására közös tömegközéppont és egymás körül keringenek.Jóllehet általában csak sok év elteltével lehet megállapítani az elmozdulást,a többes rendszerek esetében pedig igen bonyolult pályamozgásokról van szó,a kettős csillagok észlelése (komponensekre bontása) igen népszerű foglalatosság az amatőr csillagászok körében.
A Földről nézve igen szoros,vagyis egymáshoz nagyon közeli kettősök felbontására nagyobb nyílású távcsöveket kell alkalmazni.
Amikor a csillagok nagyon egyenlőtlen fényességűek,a halványabb (kísérő) csak nehezen látható,mert elvész a főcsillag fényözönében.
A színképi kettősök összetevői olyan közel vannak egymáshoz,hogy optikai távcsövekkel nem választhatók szét,kettős voltukat csak a róluk érkezett fény színképének vizsgálata útján állapíthatják meg a szakcsillagászok.

Albireo kettős csillag :
A kis távcsővel megfigyelők számára a narancs és kék színű komponensek közötti színkülönbség teszi rendkívül látványos kettőssé.

Optikai kettős csillagok :

Két, azonos látóvonalba eső,de különböző távolságra lévő csillagok.

A kettősöknek ez a típusa a valódi kettősöknél ritkán fordul elő. A valóságban a csillagok több mint háromnegyede a gravitáció által összetartott, azaz valódi,(fizikai) többes rendszer tagja.

Gravitációval egybekapcsolt csillagok :

Azonos tömegek :
Azonos tömegű kettős csillagok a kettejük között félúton lévő közös tömegközéppont körül keringenek.

Különböző tömegek:
Ha a kettős rendszer egyik tagja jelentősen nagyobb tömegű a másiknál,a közös tömegközéppont a nagyobb tömegűhöz esik közelebb.

Többes rendszer :
Négy azonos tömegű csillag alkot két,közös tömegközéppont körül keringő csillagpárt. A többes rendszerek tagjai általában elnyúlt elliptikus pályákon keringenek.

Változócsillagok :

A változócsillagok az idővel változtatják fényességüket.
Közel 20%-uk ún.fedési változó, vagyis olyan szoros csillagpár,amelyben az egyik csillag a Földről nézve időről időre elhalad a másik előtt,ami a rendszer összfényességének ugrásszerű csökkenésével jár.
A leghíresebb fedési változó a Perseus csillagképben lévő Algol .
A változók többsége azonban azért változtatja a fényét,mert változik a mérete,azaz pulzál. A  legközismertebbek a vörös-és szuperóriások, a Mira-típusú változók.Prototípusuk, a Cet csillagképben lévő Mira változócsillag után kapták a nevüket. Az ilyen csillagok 3 hónaptól 3 évig terjedő ciklussal 25.000-szeresre változtatják a fényüket.
Számos más vörös és szuperóriás csillag is pulzál,de kevésbé szabályosan és kisebb intenzitással,mint a Mirák. Viszonylag ritkák,de igen fontosak a Cepheida-típusú változók,amelyek a Cepheus csillagképben lévő delta  Cephei csillagról kapták a nevüket.